| Én, én vagyok az egyetlen
|
| Akivel ha beszéltem
|
| Mindig õszinte volt
|
| És reggel, ha megláttam a tükörben
|
| Ott volt, ha akartam, ha nem
|
| Szembejött az életem
|
| Nézd, az az árnyék, hogyha nem is nézel rá
|
| Veled él mindig, nélküle soha nem léphetsz tovább
|
| (Nem is léphetsz rajta át, sosem léphetsz át)
|
| Sok gyõzelem és sok kudarc
|
| Amivel ha van erõd, mégis
|
| Tovább léphetsz, tovább élhetsz majd
|
| Ezer év… talán elég…
|
| Nehéz, hisz minden bizonytalan
|
| És velem együtt oly sokan
|
| Keressük, hol a kiút
|
| Nézd, álmodni sem merünk már
|
| Valaki elõl futottál
|
| A szíved vadul kalapál
|
| Nézd, az az árnyék, hogyha nem is nézel rá
|
| Veled él mindig, nélküle soha nem léphetsz tovább
|
| (Nem is léphetsz rajta át, sosem léphetsz át)
|
| Sok gyõzelem és sok kudarc
|
| Amivel ha van erõd, mégis
|
| Tovább léphetsz, tovább élhetsz majd
|
| Körberajzolt árnyékképem
|
| Szomorúan néz rám a falról
|
| Együtt megyünk végig az úton már
|
| (Nem is léphetsz rajta át, sosem léphetsz át)
|
| Sok gyõzelem és sok kudarc
|
| Amivel ha van erõd, mégis
|
| Tovább léphetsz, tovább élhetsz majd
|
| Körberajzolt árnyékképem
|
| Szomorúan néz rám a falról
|
| Együtt megyünk végig az úton már
|
| Sok gyõzelem és sok kudarc
|
| Amivel ha van erõd, mégis
|
| Tovább léphetsz, tovább élhetsz majd
|
| Körberajzolt árnyékképem
|
| Szomorúan néz rám a falról
|
| Együtt megyünk végig az úton már
|
| Talán… az elég talán… |