| Ugyanugy élek, rohanok, mint a vilag, |
| Mégis, ha kérded, gyakran érint a magany. |
| Kijelölt utamon, ahol jarok, ram kialtjak: Neked jó! |
| Lehet, ez igy van, de mar éjjel eshet hó, |
| És ha félek, nem a gyengeség, |
| De hogy felejtsek, ne kérd, hisz bennem élsz! |
| Álom ez a nap, mint mikor meglattalak, |
| Mint az elsõ ölelés, olyan õrült remegés. |
| Ma csak égni akarok, ma még hozzad tartozom, |
| Ma még minden gyönyörû, érzed, milyen egyszerû? |
| A csillogasnak igen sulyos ara van, |
| Egy gyönyörû alommal becsaptam önmagam, |
| Kijelölt utamon, ahol jarok, ram kialtjak: Neked jó! |
| Csabitas és a hûség gyakran egymasba mar. |
| Akit én eljegyeztem, az a dal, a dal, a dal, a dal, a dal. |